Falumúzeum

A község központjában a Bölöny-kastély és a református templom között félúton található a település egyik legrégebbi épülete. Csak a templomhajó lábazatában még megtalálható monostor falmaradványai öregebbek nála. Egykor a földesúri család kúriájaként szolgált egészen addig, amíg fel nem épült vele átellenben a Bölöny-kastély. Ezután elvesztette régi funkcióját, átalakították magtárrá, és nem használták többé lakóépületként. Az épület eredetileg nagyobb alapterületű volt, mint amennyi napjainkban megmaradt belőle. Bizonyítják ezt azok a falmaradványok, amelyek a különböző földmunkák során az épület mellett, az északi oldalon előkerültek. Az 1885-ben készült kataszteri térképen már a mai alaprajzzal, gazdasági épületként van feltüntetve. A falu belterületén lévő többi ingatlanához hasonlóan a XX. század elején Bölöny József ettől az épülettől is megvált. Továbbra is magtárként funkcionált, s a Futura, illetve később, a II. világháború után a Gabonaforgalmi Vállalat tulajdonában volt. A rendszerváltás után Máté József vállalkozó megvásárolta a funkcióját ismét elvesztő épületet. Hosszú évekig üresen, kihasználatlanul állt addig, amíg a tulajdonos 2009-ben arra a döntésre nem jutott, hogy 100 esztendőre átadja a községnek használatra. Így kerülhetett sor arra, hogy méltó helyet alakítson ki a község a Falumúzeum számára. Az épület első termében található a 20. század első felében látható szoba-konyha-kamra együttes, mely a kor hangulatát igyekszik bemutatni Itt található, ágy, bölcső, kasztli, rengő, asztal, berakott tűzhely, edények, cserépkorsók, poharak, tálak, kamrához tartozó edények (olajos korsó, teknők, káposztáskád, sajtprés, dohányvágó, sütőlapátok, stb.). A második terem a mindennapi használati eszközök bemutatását teszi lehetővé. Itt találhatók azok az eszközök, amit a falusi parasztember minden napjaiban használt: néhány nagyon érdekes, sokat számára nem is ismert tárgy található itt: pl. csattogtató, mely egyszerű vetőgépként működött, a szénavágó, a szalmahúzó, a vizes köszörű, a libatömő stb. Itt találhatók a kenderrel kapcsolatos szerszámok: a tiló, a gerebenek, a rokkák, a gombolyítók, és a szövő, melyet nagy szeretettel szoktak kipróbálni a látogatók. Az egyik sarokban található a halászattal kapcsolatos néhány eszköz: haltartó háló, dobóháló, halaskosár, halásznadrág, mérleg, jégcsáklya, és fotók a Halgazdaság múltjából, jelenéből. A bejárattal szemben van a Falumúzeum legnagyobb terme, amely a múzeum identitásának megfelelő időszaki kiállításoknak is helyet ad. Jelenleg a falvédő kiállításnak ad helyt, mely időről-időre frissül hála istennek, egyre többen vannak az adományozók. A szőnyegkiállításnak is vannak még darabjai, melyek szintén a múzeum gyűjteményét gyarapítják. A teremben három üveges tárlóban különböző tárgyak találhatók, melyek közül a legnézettebbek: a régi pénzek gyűjteménye, a régi könyvek, énekes zsoltárok, naptárok és a 64 vármegye címerét ábrázoló kép. A 20. század elején készült harmóniumot a Baptista egyház adományozta a múzeumnak. Található itt még egy régi tálaló szekrény, valamint egy régi lóca, vagy rengő is, melyen igen sokan pihennek meg látogatás közben. Régi ruhák is itt találhatóak, melyeket a látogatók nagy örömmel próbálnak fel, és fotózkodnak benne. A következő helyiséget a látogatók nevezték el 50-es szobának, mivel az 1950-s évek hangulatát sugározza. A kettős bevetett ágy, a két szekrény, éjjeli szekrény, tükör, szék, asztal a nagyanyáink emlékét idézik fel. Ugyanezt a hangulatot idézi konyhai részben a régi tűzhely, hokedli, mosdótál állvánnyal, szennyesláda, a konyhaszekrényben található edények, zsírosbödönök, kannák is. Varrógépek, gobelinkép, Mátyás király portré, falitükör, kis hölgyet ábrázoló szobor. szekrény tetején bőröndök, régi rádiók. Itt találhatók a múzeumnak felajánlott egyenruhák: gátőr, rendőr, katona. A Falumúzeum, mely a faluban élő emberek önkéntes adományozásával jött létre, nagyon sok értékkel rendelkezik. Távolabbról érkezett látogatóink közül is voltak olyan kedves emberek, akik a következő látogatás alkalmával, vagy közvetítőn keresztül gyarapították a gyűjteményünket. A pince lejáratánál helyzetük el jól látható helyen a helyi református templom kb. 240 éves bejárati ajtaját, melyet a református egyház ajánlott fel a múzeum részére. A Falumúzeum külső falain is különböző használati tárgyak láthatóak (pl. favilla, tehénjárom, aszalókosár, kisteknő, sütőlapát, acatoló, szappanfőző kanál, stb.).

Szabó Pál Irodalmi Emlékház

Biharugráról sokaknak népi íróink egyik legnagyobb egyénisége, Szabó Pál jut az eszébe. Első írása a "Körösvidék" egyik 1927-es számában jelent meg, melynek sikere újabb alkotásokra ösztönözte. A "Körösvidék"-nek küldött riportok után Bajcsy-Zsilinszky Endre "Előörs"-e közölte írásait. Első regényét, az Embereket, 1930-ban a Sylvester-nyomda adta ki, majd utána rögtön a Franklin Kiadó is megjelentette és idegen nyelvekre is lefordították. Móricz Zsigmond már ekkor a magyar irodalom legnagyobb ígéretének mondta. Számos kiadásban jelentek meg könyvei. Igazi sikereket a regényeivel ért el, amelyekben a saját élményeiből varázsolta elő népének múltját. Mindemellett sikeres filmforgatókönyveket is írt. Munkásságáért többek közt kiérdemelte 1949-ben a Baumgarten-díjat, 1950-ben a József Attila-díjat, 1951-ben és 1954-ben pedig Kossuth-díjakat kapott. Szabó Pálnak a biharugrai házában a verandából alakította ki a dolgozószobáját. Ha valamilyen nagy munkáján dolgozott, befejezni azt mindig hazatért. Haza, abba az utcába, abba a vályogházba, ahonnan egykor elindult az irodalmi élet magaslatára. Az író 1970-ben bekövetkezett halála után a család itt egy emlékszobát alakított ki, ahol összegyűjtötték kedves használati tárgyait, bútorait. Az író leánya által alapított Szabó Pál Irodalmi Emlékház 1973 óta várja a látogatókat, mely később hivatalosan is múzeumi rangra emelkedett. 2007-ben avatták fel az épület keleti oldalán, a bejárat mellett elhelyezett emléktáblát, amelyen 42 híres és jelentős személy van felsorolva. Azoké, akik e házban megfordultak Szabó Pál vendégeként. A 2008 tavaszán felújított Szabó Pál Irodalmi Emlékházban az író egykori dolgozószobája és könyvtára ma is látogatható, mely a hét minden napján hozzáértő idegenvezetéssel és nagy szeretettel várja a látogatókat.

Tájház

A népi építészet remekei ma is megtalálhatók Biharugrán. Két, külön-külön is több mint kétszáz éves nádfedeles ház áll az Erzsébet királynéról elnevezett fő utca közepén és legvégén. Az előbbi ma már, mint tájház funkcionál. A 100 négyzetméteres épület több ütemben készült, mely jellegzetes parasztház. Először minden bizonnyal háromosztatú épület volt, szoba-konyha és pitvar-kamra tagozódással. Ehhez később különálló melléképületként istálló épült, majd ezután a két épület közét beépítették. A közbe egy külső kamra került. Az épület a korabeli szokásoknak megfelelően vályogfalas nádfedésű lakóház, melynek alapozása döngölt föld. A lakás részen fa gerendázatra rakott, alulról tapasztott, fölülről saralt nádazású födémek készültek. A tetőszerkezete az utca felől kis, kontyos nyeregtető. A házban kemence és berakott tűzhely is készült. Az épület 2010-ben nagyon leromlott állapotban került az önkormányzat tulajdonába. Ekkorra oly mértékben megrongálódott, hogy a felújítás elodázhatatlanná vált. Ennek során az épület teljes tetőfedésének, tönkrement födémének-, falainak helyreállítása történt meg. De a homlokzati nyílászárókat is javították, elvezették a lehulló csapadékot, rendbe tették a ház környezetét, és az utcafronton egy fonott sövénykerítést alakítottak ki. Mivel az épület Biharugra egyik legrégebbi lakóháza, így azt, mint történeti emlék és érték őrzik a helyiek, és helyi védettséget is élvez. Az önkormányzat az épületet ma tájházként mutatja be az érdeklődők számára.