Gyergyószárhegy

Gyergyószárhegy (románul Lăzarea) Hargita megye egyik legismertebb történelmi és kulturális települése, a Gyergyói-medencében, Gyergyószentmiklóstól néhány kilométerre délre fekszik. A falu a Hargita lábánál, festői környezetben helyezkedik el, ahol a természet szépsége és a történelmi örökség szorosan összefonódik. Neve évszázadok óta ismert a székely művelődéstörténetben, és különleges szerepet tölt be az erdélyi magyar kultúrában. A település legismertebb látnivalója a Lázár-kastély, amely az egyik legjelentősebb reneszánsz műemlék Erdélyben. A 16–17. században épült kastély nemcsak történelmi emlékhely, hanem fontos kulturális központ is, amely napjainkban képzőművészeti alkotótábornak és rendezvényeknek ad otthont. A kastély építtetője a Lázár család volt, amelynek egyik tagja, Lázár István, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gyámja is volt. A kastélyhoz tartozó templom, az egykori iskola és a középkori eredetű településszerkezet mind a térség történelmi jelentőségéről tanúskodnak. Gyergyószárhegy kulturális élete kiemelkedően aktív. A község hosszú évtizedek óta otthont ad képzőművészeti alkotótáboroknak, kiállításoknak és hagyományőrző programoknak, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a helyi és erdélyi magyar szellemi élet élő maradjon. A helyiek mindmáig őrzik a székely hagyományokat, a népi építészetet, viseletet és szokásokat, amelyeket számos rendezvény, ünnep és vallási esemény is tükröz. A település környéke túrázásra, természetjárásra is kiváló lehetőségeket kínál, hiszen a Hargita közelsége változatos tájképet biztosít: fenyvesek, források, patakok és kilátók várják az idelátogatókat. A látogatók számára elérhetők vendégházak, kisebb panziók és falusi szálláshelyek, ahol a székely vendégszeretet kézzelfogható élménnyé válik. Gyergyószárhegyen a ferencesek jelenléte több mint három évszázados múltra tekint vissza, és szorosan összefonódik a Lázár család vallásosságával és patrónusi szerepével. A kolostor alapítását 1642-ben kezdeményezték a Szármány-hegy oldalában, azzal a céllal, hogy az ottani öt kegykápolna vallási életét ferences szerzetesek lássák el. A szerzeteseket 1648-ban ugyan elűzték, de 1665-ben visszatérhettek, és az építkezések új lendületet kaptak. Az egyik legérdekesebb személyiség, aki ebben az időszakban tevékenykedett, Kájoni János volt – ferences szerzetes, orgonista, nyomdász és zeneszerző –, akinek életműve máig ható szellemi örökség Erdélyben. A kolostor a történelem során többször is súlyos károkat szenvedett: leégett a Rákóczi-szabadságharc idején, majd 1749-ben és 1872-ben is tűz pusztította el. Minden alkalommal újjáépítették, és 1908-ra nyerte el mai formáját. A barokk kolostortemplomot és az épületkomplexumot több mint 800 ferences szerzetes lakta fennállása során, közülük 51 testvért a kolostor kriptájában temettek el – köztük Kájoni Jánost is. A ferences jelenlétet 1951-ben a kommunista hatalom számolta fel, amikor a szerzeteseket internálták, és az épületet államosították. Később gyermekotthonként, majd művésztelepként működött, sőt, a rendszerváltás után hosszú időn át a nyári képzőművészeti alkotótáborok színhelye volt, így a kolostor spirituális mellett művészeti jelentőséget is nyert. Ma ismét ferences rendházként szolgál, és a helyiek mellett a zarándokok és látogatók számára is fontos lelki és kulturális központ. Gyergyószárhegy tehát nemcsak a Lázár-kastélyáról híres, hanem a ferences rendház révén is Erdély egyik különleges vallási-kulturális helyszíne, ahol történelmi örökség, élő hitélet és művészi értékek különleges egységet alkotnak. Gyergyószárhegy így nemcsak történelmi emlékhely, hanem élő kulturális közösség is, amely múltja, művészeti jelenléte és természeti környezete révén különleges helyet foglal el Székelyföld térképén.