Gólyavédelmi központ

Egy 1723-24-ben született összeírás szerint ekkor már 7 zsidó család élt Bodrogkeresztúron, s számuk a 18. század folyamán folyamatosan gyarapodott. A közösség és a hitélet erősödését mutatja, hogy a pesti izraelita hitközség első rabbija, Wahrmann Izrael 1765 előtt Bodrogkeresztúron volt rabbi, s ugyanebből az évből arra nézve is vannak adatok, hogy a keresztúri vásárt Pest megyéből érkező zsidó kereskedők is felkeresték. Néhány évtizeddel később, 1786-ban már 256 zsidó lakost írtak össze a településen 65 háztartásban..

Iskolát II. József türelmi rendeletét követően kezdhettek el építeni, ezért is érdekes, hogy az első magyarországi nyilvános zsidó iskolák egyike 1785-ben éppen Bodrogkeresztúron kezdhette el a működését, ugyanabban az évben, amikor Miskolcon is elindult az első nyilvános zsidó iskola. A bodrogkeresztúri iskola I—II. osztályába összesen 25 tanuló járt, a helyi felügyelő London Eliezer rabbi volt, a tanító Lőrre Fülöp. Ez az iskola 1788-ban Mádra települt át.

A 18. században a zsidóság nagyrészt árendás volt, de éppen Bodrogkeresztúrból van adat arra, hogy szőlőtulajdonosok is éltek már a településen, 1771-ben 26 hold szőlőterületet már zsidó tulajdonos művelt meg.

Zemplén vármegye területén a 18. század harmadik negyedében két zsidó templom létezett. Az egyik zsinagóga már 1767-ben biztos, hogy működött Bodrogkeresztúron, a másik 1771-ben Mádon. De mivel Keresztúron 36, Mádon 48 zsidó árendás lakott 1771-ben és ugyancsak akkor Tolcsván 54, valószínű, hogy az utóbbi helyiségben ugyanazon körülmények között élő zsidó lakosok is rendelkezhettek már zsinagógával.

Később három zsinagóga is működött a településen. A ma is látható egykori neológ templom öt-öt nagyméretű lóherében végződő ablakával, törtvonalú manzárdtetejével 1809-ben épült. Az épület ma turisztikai és gólyavédelmi központként fogadja a látogatókat.